Valójában mit is ünneplünk Halloweenkor? Ez a különleges időszak nem csupán a rémisztő jelmezek és édességek körüli izgalomról szól. Halloween gyökerei a kelta Samhain ünnepre nyúlnak vissza, amely a nyár végét és a téli sötétség kezdetét jelölte. Ezen az

Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. Ősi kelta ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet - a Samhain-t, vagyis "a nyár végét" és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt.

Hitük szerint ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben hunytak el, és azóta az állatok testében "léteztek". Az ünnep során megfelelő áldozatok bemutatásával lehetett engesztelést nyerni az elhunytak számára, lehetővé téve számukra, hogy átjussanak a mennyországba. Kétségtelen, hogy a legikonikusabb szimbóluma Halloweennek a faragott töklámpás. Ahhoz, hogy megértsük a tök faragásának hagyományát, fontos, hogy visszatekintsünk a kezdetekre is. Hogyan alakult ki ez a különleges rítus, és milyen jelentőséggel bír a mai ünneplésben?

A legtöbb országban ismerik a halloween ünnepét. Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek, mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak.

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.

Ez a gomba egy különös névadás eredményeként kapta a nevét: a halott ember ujjairól mintázta a formáját, ami még izgalmasabbá teszi a vele kapcsolatos legendákat és történeteket.

Október 31-én, miután a termés végre a kamrákba került, és a hosszú, hideg télre való felkészülés elkezdődött, megkezdődtek a hagyományos ünnepségek. A kelta papok a hegyek csúcsán, a szent tölgyek árnyékában gyűltek össze, új tüzeket gyújtva, hogy megünnepeljék az évszakok váltását. Termény- és állatáldozatokkal tiszteletüket fejezték ki a természet előtt, miközben a tűz körüli táncuk szimbolizálta a napfényes időszak végének közeledtét és a sötétség uralmának kezdetét.

Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.

A Halloween egyik legismertebb szimbóluma, a kivájt töklámpás, más néven Jack-lámpa, évszázadok óta varázsolja el a sötét estéket. E kezdetben kettős funkcióval bíró lámpás nem csupán a gonosz szellemek elriasztására szolgált, hanem világító fáklyaként is funkcionált, segítve a halottak szellemeit, hogy visszataláljanak otthonaikhoz. E titokzatos és lenyűgöző hagyomány ma is él, színes fényekkel és kreatív formákkal díszítve a Halloween éjszakáját.

Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.

Napjainkra itthon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Mindenszenteket megelőző nap játékos, ünnepi hangulata. Különösen a gyerekek lelkesednek, hiszen ilyenkor lehetőségük nyílik, hogy boszorkányos és rémisztő jelmezekbe bújjanak. Emellett kivájt tökökből különféle lámpásokat készítenek, amelyek varázslatos fényükkel töltik meg az estéket.

November elsején a szeretteink emlékére gyújtott gyertyák fénye egy különleges, meghitt légkört teremt, ahol a család összegyűlik, hogy együtt emlékezzen. Ilyenkor a lélek örök voltába vetett hit és az emlékezés szent pillanatai a középpontba kerülnek. A külföldről érkező vidám hagyományok nem tudják ezt az érzést megváltoztatni; az emlékezés mélysége és a szeretet fénye mindennél erősebb.