Egy vándorló szupermasszív fekete lyukat figyeltek meg, ahogy éppen bekebelezett egy csillagot, ezzel lenyűgöző látványt nyújtva az űrkutatóknak.
A csillagászok egy rendkívül különleges jelenséget figyeltek meg: egy vándorló szupernagy tömegű fekete lyuk egy csillagot emésztett fel, méghozzá nem egy galaxis közepén, hanem annak peremvidékén. Az esemény, amely az AT2024tvd jelzést kapta, mintegy 600 millió fényévnyire történt a Földtől, és egy különösen erős, szupernóvához hasonló fénykitörés révén vált láthatóvá. Az efféle eseményeket úgynevezett árapály-szétszakadási eseményként (TDE) ismerik a tudósok: ekkor a csillag túlságosan megközelíti a fekete lyukat, és az óriási gravitációs erők hatására vékony anyagsávokká, azaz "spagettivé" nyúlik, majd darabjaira szakadva spirálisan a fekete lyukba hullik.
A most megfigyelt TDE azonban abban különbözik a korábban dokumentált mintegy száz hasonló eseménytől, hogy nem egy galaxis középpontjában történt, hanem attól 2600 fényévre. Ez különösen szokatlan, mivel a legtöbb ismert szupernagy tömegű fekete lyuk a galaxisok centrumában található, ahol jelentős mennyiségű gázanyag veszi körül őket, és gyakran aktív galaxismagként (AGN) világítanak. A jelenlegi megfigyelés esetében is található egy aktív, 100 millió naptömegű fekete lyuk a galaxis középpontjában, de az eseményt kiváltó fekete lyuk csupán 1 millió naptömegű, és attól külön, a galaxis peremén helyezkedik el.
A felfedezés hátterében számos obszervatórium és teleszkóp összehangolt munkája állt. Az első észlelést a Zwicky Transient Facility rögzítette, amelyet később további bizonyítékok követtek a Pan-STARRS, a Sloan Digitális Égbolt-felmérés és a DESI képadatbázisának alapos elemzésének révén. A NASA Chandra röntgenteleszkópja megerősítette, hogy az X-sugárzás forrása nem a galaxis középpontjában található. Rádióhullámokat a Very Large Array teleszkóp rögzített, míg a Hubble űrteleszkóp révén pontosan beazonosították a helyszínt, és megfigyelték a kékes színárnyalatot, ami a környező csillagrendszertől eltérő eredetet sejtetett.
A kutatók két fő elméletet dolgoztak ki a vándorló fekete lyukok származásának megértésére. Az egyik elmélet szerint a galaxisok közötti gravitációs kölcsönhatások következtében a legkisebb tömegű fekete lyukat kilökték a galaxis középpontjából. A másik lehetséges magyarázat szerint a fekete lyuk egy kisebb galaxis maradványa, amely több mint egymilliárd évvel ezelőtt olvadt össze a jelenlegi gazdagalaxissal. Bár a Hubble űrtávcső felvételein nem található egyértelmű nyoma friss galaxisütközésnek, a második fekete lyuk jelenléte erőteljesen arra utal, hogy egy ilyen esemény valaha megtörtént.
A felfedezés különleges jelentőséggel bír, hiszen a tudományos elméletek már régóta felvetették, hogy létezhetnek olyan szupernagy tömegű fekete lyukak, amelyek nem a galaxisok középpontjában helyezkednek el. Eddig azonban egyetlen ilyen objektumot sem sikerült közvetlenül megfigyelni, különösen nem olyan állapotban, amikor éppen aktívan anyagot nyel el. Most, az AT2024tvd esetében, először sikerült rögzíteni egy ilyen eseményt, ami új horizontokat nyit meg a csillagászok számára. Yuhan Yao, a kutatás vezetője, hangsúlyozta, hogy ez a felfedezés csupán a kezdet, és a jövőben, a Rubin Obszervatórium és a Nancy Grace Roman Űrteleszkóp segítségével további, eddig rejtőzködő fekete lyukakat is felfedezhetnek. Ez a mérföldkő új lehetőségeket teremt a fekete lyukak viselkedésének és fejlődésének mélyebb megértésére.
