Ő volt az első magyar nő, aki belevágott az egyetemi tanulmányokba.

Mai szemmel nézve szinte felfoghatatlan, hogy I. Lajos király már 1367-ben megalapította a legelső magyar egyetemet, ám arra, hogy nők is beiratkozhassanak egyetemre hazánkban, több mint ötszáz évet kellett várni.

1895-ben Magyarországon végre életbe lép egy királyi rendelet, amely alapján...

nők is folytathatnak egyetemi tanulmányokat.

Miközben hazánk már ünnepi díszbe öltözött, és lelkesedéssel készül a millenniumi eseménysorozatra, ebben az évben életbe lép az anyakönyvezés rendszere, valamint átadják az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria hidat. Ezen a különleges esztendőn hazánk ötödik nemzetként megalapítja saját olimpiai bizottságát, továbbá megrendezi a műkorcsolya Európa-bajnokságot is. Eközben a világ más tájain Japán háborúba kezd Kínával, és elfoglalja Tajvant, míg Togót az angolok kebelezik be. A kultúra terén szintén fontos esemény zajlik: még ebben az évben kerül sor a Lumiére-testvérek első nyilvános mozifilmvetítésére, amely új fejezetet nyit a mozgókép történetében. A tudományos élet izgalma is tetőzik, hiszen Wilhelm Conrad Röntgen felfedezi a róla elnevezett röntgensugarakat, Alfred Nobel végrendelete nyomán megalakul a híres Nobel-díj, míg Guglielmo Marconi forradalmi találmánya, a rádió, új távlatokat nyit a kommunikációban. Ferdinand von Zeppelin pedig szabadalmaztatja léghajójának tervét, amely a légi közlekedés jövőjét ígéri.

Alig lépett érvénybe a rendelet,

1896 februárjában már elindította egyetemi tanulmányait az első női hallgató, aki beiratkozott az intézménybe.

A Budapesti Tudományegyetem falai között, amely ma Eötvös Loránd Tudományegyetem néven ismert, kezdődött Glücklich Vilma figyelemre méltó pályafutása. 1872-ben, Vágújhelyen látta meg a napvilágot, és az értelmiségi család legkisebbik gyermekeként nőtt fel. Apja hivatalnokként dolgozott, míg édesanyja testvérei között volt egy politikus és egy hírlapíró. Vilma nővére pedig a műfordítás és az írás terén szerzett hírnevet. Vilma már fiatalon kiemelkedett nyelvi tehetségével: források szerint folyékonyan beszélt olaszul, németül, franciául és angolul. Ám nem csupán nyelvtudásával hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy a férfiakkal teli előadótermekben ő volt az egyetlen női hallgató. Egyetemi tanulmányai során bátorsága és eltökéltsége révén vált a korabeli társadalom egyik figyelemre méltó alakjává.

Nem ő volt az egyetlen "első nő", sem emlékezetes "Vilmánk". Az I. Ferenc magyar királytól 1822-ben grófi címet kapott Horváth család ekkor hagyhatta el eredeti vezetéknevét, és vehette fel a Hugonnay családnevet, melyet 1847-ben született Vilma nevű utóduk csak Hugonnaiként használt. A természettudományok iránt élénken érdeklődő grófi sarj már férjezett volt, amikor 1869-ben tudomására jutott, hogy a Zürichi Egyetemre női hallgatók is beiratkozhatnak. Jóllehet az ehhez kellő házastársi beleegyezést a fiatal asszony ugyan megkapta férjétől, de hozzá anyagi segítséget már nem. Mégsem adta fel terveit, így Hugonnai Vilma 1872-től a Zürichi Egyetem orvostanhallgatója lett. Tanulmányait 1879-ben fejezte be, s ekkor orvossá is avatták, ám különös módon

Magyarországon az érettségi vizsgát svájci orvosként 1881-ben, két évvel később tette le.

Erre a lépésre azért volt szükség, mert kizárólag érvényes hazai érettségi vizsga birtokában volt lehetősége a zürichi orvosi diplomájának itthoni elismertetésére. Azonban a korabeli szemlélet és a hatályos jogszabályok következtében még az érettségi vizsga sikeres letétele után sem valósulhatott meg ez a cél.

Más lehetőség híján Hugonnai Vilma szülésznői pályát választott, és ezzel kamatoztatta szakmai tudását. 1895-ben a királyi rendelet új reménységet hozott számára, mivel svájci diplomájának itthoni elismertetése végre valósággá válhatott. Az újabb kérvényezést 1896. február 10-én nyújtotta be, és ezzel egy újabb lépést tett a hivatása elismeréséért.

Az avatásra végül, közel két évtizedes várakozás és sokáig tartó, hiábavalónak tűnő harc után, 1897. május 14-én Budapesten került sor.

Halhatatlan szellemisége ma nem csupán a Semmelweis Egyetem Külső Klinikai Tömbje mellett található Hugonnai Vilma tér emlékét őrzi, hanem a 2010-ben létrehozott Hugonnai Vilma-emlékérem is, amely a fiatal orvosok és kutatónők kiválóságát hivatott elismerni. Ez az elismerés méltó módon tükrözi a tudomány és az oktatás terén végzett kiemelkedő munkájukat, továbbörökítve Hugonnai Vilma hagyatékát.

Eközben Glücklich Vilma egyetemi tanulmányainak megkezdését követő évben, már 1897-ben sikeres középiskolai tanárképesítő vizsgát tett, s 1889-tól 1921-ig folyamatosan tanárként is tevékenykedett budapesti polgári iskolákban. 1917-ben pedig igazgatói rangra lépett.

Érdemei ezzel nem merültek ki, szívén viselte a szegénység mérséklésének és a gyermekvédelemnek ügyét, de egész életművével ő is példamutatóan kiállt a nők jogainak elismerése és anyagi függetlenségüknek kivívása mellett. Úttörő emlékét megőrzendő nemcsak közterületet neveztek el róla, de a Glücklich Vilma lépcső fokaira is az ő mintáját követő, jeles hazai nők neveit festették.