64 évvel ezelőtt egy különleges buli miatt teljesen leállították a légiforgalmat Ferihegyen. Az esemény olyan mértékű izgalmat keltett, hogy a repülőtér működése ideiglenesen szünetelt, ezzel emlékezetes pillanatokat teremtve a résztvevők számára.

A hatvanas évek elején már régóta vágyakozott a világ egy nemzetközi autóverseny megrendezésére a II. világháború utáni időszakban, és ez a helyszín volt a legmegfelelőbb választás erre a célra.

A második világháború utáni években izgalmas fejezet kezdődött a nemzetközi autóversenyzés történetében. A szervezők olyan helyszínt kerestek, amely nemcsak rendkívül tágas, hanem maximális biztonságot is nyújtott. Így akadtak Ferihegyre, ahol a repülőforgalom még meglehetősen alacsony szinten állt, lehetővé téve, hogy egy versenyhétvégét zavartalanul lebonyolítsanak. E hősi időszakra emlékezünk az Arcanum Újságok korabeli írásai és a Fortepan archívumának lenyűgöző fényképei által, amelyek életre keltik a múlt izgalmait.

A világégést követően Magyarországon az autósport háttérbe szorult: az 1950-es évek elején a hatalom szinte betiltotta a magántulajdonú autózást, és inkább a motorkerékpáros versenyeket részesítették előnyben.

Az 1956-os forradalom következtében a légkör fokozatosan enyhült. Ezt követően, 1956-ban a magyar hatóságok újra strukturálták az autósport irányítását: a Magyar Népköztársaság Automobil Klubja vette át a hazai autósport felügyeletét, ezzel új korszakot nyitva a motorsport életében.

A szervezet, amely 1960-tól Magyar Automobil Klub (MAK) néven ismert, felvette a kapcsolatot a Nemzetközi Automobil Szövetséggel (FIA). Ennek a kapcsolatfelvételnek köszönhetően 1961-ben Magyarország újra részesévé válhatott a nemzetközi autósport világának, ráadásul egy igazán különleges helyszínen: a főváros nemzetközi repülőterének beton kifutópályáján zajlottak az események.

1961. június 11-én, a második világháború után először, Magyarországon nemzetközi autóversenyt tartottak, mégpedig a budapesti Ferihegyi repülőtér sima betonján. Ez az esemény mérföldkőnek számított a magyar motorsport történetében, hiszen lehetőséget teremtett a nemzetközi versenyzésre és a hazai autós kultúra fejlődésére.

"Autón és motorkerékpáron, autóbuszon, villamosokon és gyalog mintegy 100 000 érdeklődő tette meg az utat a repülőtérig, ahol a verseny idejére a forgalmat, a repülőgépek indítását és fogadását felfüggesztették.

A nagy szériában, gyárilag készített fődarabokból építettversenykocsik, az úgynevezett Forma Junior kategórianemzetközi mezőnyének két előfutama a hatalmas közönség lelkes tetszése mellett folyt le.

A verseny győztese körülbelül 140 km/h sebességgel szelte a kanyarokat, ami egyenes szakaszokon körülbelül 200 km/h-ás tempónak felel meg! A Magyar Autóklub által rendezett esemény igazán lenyűgöző és izgalmas volt. Ha a jövőbeli repülőtéri gyorsasági versenyek is hasonlóan izgalmasak lesznek, akkor nemcsak a közönség lelkesedése garantált, hanem talán autósportunk fejlődése is új, biztató irányt vehet! - Hétfői Hírek, 1961 (5. évfolyam, 1-52. szám)

A verseny gyorsasági körverseny volt, vagyis egy ideiglenes pályán többkörös futamot tartottak. A rendezők - a Magyar Automobil Klub - a repülőtér 3 km hosszú, 60 méter széles beton futópályáját használták alapul, amelyen műúton kialakított kanyarokkal egy kb. 3,8 km-es ideiglenes versenypályát jelöltek ki.

Az egyenes kifutón olajoshordókból és szalmabálákból kialakított sikánok, valamint fordítók funkcionáltak a kanyarokként, lehetővé téve, hogy a pálya a repülőtér meglévő infrastruktúrájára épüljön, ezzel minimális építési munkálatokkal valósuljon meg.

Az 1961-es nemzetközi megmérettetésen kilenc különböző ország versenyzői álltak rajthoz, köztük számos nyugati állam képviselői is. A versenyen összesen 29 autó indult, bemutatva a résztvevők sokszínűségét és a verseny iránti lelkesedésüket.

A hidegháború közepén egy különleges eseménynek lehettünk tanúi: a finn, nyugatnémet, francia és osztrák versenyzők együtt mérhették össze tudásukat a keletnémet és magyar pilótákkal Budapesten.

A mezőny túlnyomó része az akkor divatos Formula Junior kategória együléses versenyautóiból állt, a futam előtt a közönség veterán autók parádéját is láthatta:

A 22 körös döntőben a nemzetközi motorsport élvonalának három kiemelkedő képviselője tűnt fel az élen: Curt Lincoln, a karcsú finn pilóta, a brit Cooper versenyautójával elsőként lépte át a célvonalat. Őt követve a német Kurt Ahrens (szintén Cooper) érkezett be másodikként, míg a francia Jacques Callès (Stanguellini) a harmadik helyet szerezte meg.

A magyar versenyzők tisztesen, de technikai hátrányban küzdöttek: ekkoriban jórészt saját építésű vagy elavult gépekkel indultak. Például Kozma Ferenc fékcső-szakadás miatt kiesett, Kiss László és Tóth József pedig lelkes vezetéssel sem tudta felvenni a versenyt a nyugati riválisokkal.

Több ezer ember gyűlt össze, hogy szemtanúja legyen a verseny izgalmainak. Sokan a repülőtér forgalmi épületének erkélyeiről figyelték a futamot, míg mások a pálya mentén kijelölt helyeken szurkoltak a versenyzőknek. A korabeli beszámolók alapján a rendőrség "zöld utat" adott a nézők hatalmas autóáradatának, így a helyszínre özönlő tömeg közlekedése zökkenőmentesen zajlott.

Az 1961-es ferihegyi verseny hatalmas impulzust nyújtott a magyar autósport számára: több mint tíz év szünet után a nemzetközi autós mezőny ismét Budapestre érkezett.

1962-ben Ferihegy újra a gyorsasági autóversenyek színhelyévé vált. Június 10-én a repülőtéri pályán megrendezésre került a második nemzetközi gyorsasági autóverseny, amelyet a kortárs sajtó gyakran Ferihegyi Nagydíj néven emlegetett. A verseny lebonyolítása hasonlóan zajlott, mint az előző esztendőben: a Formula Junior kategória nemzetközi élmezőnyéből 11 ország közel 50 versenyzője érkezett, hogy megmérettesse magát a betonpályán.

A hazai sajtó már jóval korábban felkeltette az érdeklődést az esemény iránt:

"Idén nem csupán a szerelőmet, hanem az egész családomat is magammal viszem Budapestre. Hihetetlenül megszerettem a ferihegyi repülőteret, valamint a magyar sportolókat és sportvezetőket. Biztos vagyok benne, hogy – az eredményektől függetlenül – csodás napokat fogunk eltölteni a fővárosban..."

Ezeket írta az Autóklubhoz Intézett levelében a finn Kurt Lincoln, a múlt évi repülőtéri verseny abszolút győztese, Európa egyik legismertebb versenyzője. Hasonló hangnemben írtak a többiek is, akik tavaly részt vettek a nyolcvanezer néző előtt első ízben megrendezett repülőtéri versenyen.

Miért váltak oly népszerűvé a repülőtéri autóversenyek a szurkolók és a versenyzők körében? A nézők a repülőtéri betonon elhelyezkedő 3000-4000 méteres körpálya mentén állva gyakorlatilag a verseny minden egyes fázisát részletesen figyelemmel kísérhetik, így a futamok minden izgalmas pillanatát maximálisan élvezhetik. - Autó-Motor, 1962. január-június (15. évfolyam 1-12. szám)

A program változatossá tételéhez a rendezők egy különleges Gran Turismo (GT) kategóriájú futamot is bevezettek. Ebben a versenyszámban túra- és sportkocsik versenyeztek, többségük osztrák pilóták kezei alatt. A mezőnyben feltűntek lenyűgöző Porschék, elegáns Alfa Romeók, és még egy impozáns 3,8 literes Jaguar is képviseltette magát a körülbelül 10 autóból álló csapatban.

A fő futamot ifj. Kurt Ahrens nyerte meg. Bárdi-Barry a műszaki gonddal küzdve is bejött a második helyre, a dobogó harmadik fokára pedig Ahrens édesapja, id. Kurt Ahrens állhatott fel.

A magyar versenyzők ez alkalommal sajnos nem tudtak dobogós helyezést elérni, ami jól tükrözte a hazai autósport technikai hátrányait. Ennek ellenére a korabeli sajtó rendkívül pozitívan értékelte a rendezvényt: „Nem szükséges hangsúlyozni, hogy minden szempontból sikeres volt ez a megmérettetés” – olvasható a lapokban.

A ferihegyi futamok nyilvánvalóan csak akkor valósulhattak meg, amikor a légiközlekedés átmenetileg szünetelt. Ezek az események jellemzően vasárnaponként zajlottak, a délelőtti órákban – például az 1961-es verseny éppen 10 órakor indult.

1964 után Ferihegyen a jelentős autóversenyek már a múlt homályába merültek. A '60-as évek közepére a budapesti nemzetközi versenyek fokozatosan más helyszínekre költöztek, és a városi pályaversenyek, amelyek egykor a Városligetben és a Népligetben zajlottak, 1964-ig még életben voltak. Ekkoriban a motorsport világában új korszak kezdődött, amely a főváros autósportjának dinamikáját is megváltoztatta.

A változások hátterében több tényező állt. Először is, a repülőtér forgalma drámai mértékben növekedett: 1974-re a Ferihegyen kezelt utasok száma meghaladta az évi egymilliót, míg a le- és felszállások száma tízezres nagyságrendbe emelkedett. Ezen kívül az autósport világában is jelentős átalakulások zajlottak. A rali és a hosszú távú megbízhatósági versenyek népszerűsége a '60-as évek végén kezdett felfelé ívelni, és fokozatosan ezek váltak a figyelem középpontjába. Az 1980-as években pedig a mogyoródi Forma-1-es pálya építése már lázba hozta a hazai motorsport-rajongókat, új élményekkel gazdagítva őket.